A férjem egyszer csak, egy szerdai napon hazajött, körülbelül tizenöt évvel ezelőtt, és mélyen a szemembe nézve azt mondta, hogy ő bizony vállalkozó lesz. Na hát ez a mondat még azt gondolom, a mai világban is egy nehéz szituáció vagy nehéz döntés, abban az időben pedig ez azt gondolom, hogy hatványozottan elmondható volt. Én legalábbis nagyon megrémültem tőle. Még azt gondolom, ma is ezt tenném, nem hogy akkor, hiszen arról volt szó, hogy az összes pénzünket forgassuk bele valamibe, amihez bár nagyon ért és imádja is, de akkor is egy lapra kell feltenni mindent. Vagyis, ha bukunk, akkor sajnos mindent bukunk. Igen ám, de ha nyerünk, akkor viszont mindent nyerünk. Mondta akkor is, és visszhangoznak a szavai a fülembe.
Hála a jó égnek, ma már nem kérdés, hogy ez a döntés több mint jónak bizonyult akkor, mert hihetetlen magaslatokba tuduk emelni a céget. Ma már ott tartunk, hogy rengeteg megrendeléseink vannak, biztos partnereink, akikkel nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket, azt csinálhatjuk közben amit szeretünk, és hála a jó égnek több ízben is már nyertes pályázatot tudhatunk magunkénak mind európai uniós mind magyar szinten.
Ma már elmondhatjuk, hogy a kezdeti nehézségekhez képest, szinte minden eszközünk márkás, mint például a legújabb solis traktor, amit egyenesen imádunk. Én persze nőként az esztétikai oldalt szoktam tudni nézni és értékelni is, és ezek a traktorok gyönyörűek. A színük, a felépítésük, én imádom őket. A férjem pedig dolgozni szeret velük. Így tehát azt mondhatom, hogy a legjobb és a legszebb is egyben az új érkezőnk. Nagyon örülök, hogy annak idején bátrak voltunk és mertünk, és annak még jobban, hogy sikerre is tudtuk vinni a vágyainkat. Azt hiszem nagyon sajnálnám, hogy ha nem hittem volna a férjemben, és nem vállaltam volna a kockázatot, mely nyilván a sikert biztosította esetünkben.